Közvetett látás

Ez a közzétett változatellenőrizve : Pontosság Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Ha a szemet a pillanatnyi adaptációs állapotához képest túl nagy fénysűrűség éri, ez látási teljesítmény romlásához vezet.

Ez lehet pusztán kényelmetlenség, ekkor zavaró káprázásról beszélünk, de a tárgyak közvetett látás is csökkentheti, ekkor a jelenséget rontó káprázásnak nevezzük.

Szélsőséges esetben a látás fotokémiai folyamatainak reakcióegyensúlya olymértékben eltolódhat, hogy a látás teljesen lehetetlenné válik, ez a vakítás. A káprázás oka lehet a közvetett látás a fényforrásra - ez a közvetlen káprázás - vagy annak valamilyen felületen pl. A látási teljesítményt csökkentő káprázásnak fiziológiai magyarázata adható.

Egy adott tárgy szemlélésekor nemcsak a tárgyról kerülnek fénysugarak a szemünk alkotta kép helyére, hanem a kápráztató fényforrás képéről és a szem különböző részein szóródó fényekből összeadódó úgynevezett fátyolfénysűrűség is hozzáadódik a kép fénysűrűségéhez, ez látszólag megnöveli az adaptációs-fénysűrűséget. A zavarforrások közül kétségtelenül a legnagyobb szerepe a kápráztató fényforrás képének van.

Ha a káprázási szöget úgy választjuk meg, hogy ez a kép a perifériára essen, akkor a káprázás mértéke elviselhetőre csökkenthető. A kápráztató hatás jellemzésére empirikus mérőszámokat határoztak meg, ahol figyelembe veszik a kápráztató fényforrás fénysűrűségét, nagyságát, irányát, a háttér és a látótér fénysűrűségét is. Poppe Kornélné - Dr. Borsányi János: Világítástechnika I.