Emberi sztereo látás

emberi sztereo látás

Megjegyzés: a fixációs pontnak nem feltétlenül kell valamely tárgy felületi pontjára illeszkedni; lehetséges, hogy a két nézõvonal metszéspontja a "levegõben" van. Mind a binokuláris parallaxis, mind a horizontális diszparitás az irodalomban használt értelemben a képrészletek vízszintes irányú eltolódásának jelölésére szolgál.

Azonban célszerûnek tartom megkülönböztetni a téri viszonyok geometriájából adódó parallaxist attól, ami a két retinán keletkezik, ugyanis a szemek vergens mozgásának következtében nem feltétlenül a végtelen távoli pontoknak lesz nulla a diszparitása.

A megkülönböztetés emberi sztereo látás vezessük be a következõ két definíciót. Ezt másképp úgy is fogalmazhatjuk, hogy ez az a konvergenciaszög, amit a két szem nézõvonala egymással bezárna, ha erre a pontra fixálnánk mindkét szemmel. A végtelen távoli pontok binokuláris parallaxisa 0. Megállapodás szerint mindig a bal koordinátából vonjuk ki a jobboldalit. A horizontális retinális diszparitás elõjeles mennyiség.

Ha adott fixációs pont esetén egy másik pont az un. Vieth-Müller körön belül van, akkor az ahhoz tartozó diszparitásérték pozitív, ha ezen kívül, akkor negatív 4.

Az állatok egy részénél, főként a zsákmányállatoknál a szemek egymásnak háttal, a fej két oldalán találhatók, mivel ez biztosítja a lehető legnagyobb látómezőt. Ez jellemző például a nyulakraa bubalusokra és az antilopokra.

Egyszerû elemi geometriai meggondolással a 2. A késõbbiekben a horizontális retinális diszparitás helyett a rövidebb horizontális diszparitás, vagy a még rövidebb diszparitás kifejezést fogjuk használni. A binokuláris parallaxis definíciója tehát független az aktuális fixációs emberi sztereo látás, ezzel szemben a diszparitás függ a fixációs pont helyzetétõl.

emberi sztereo látás

A binokuláris parallaxis fogalma arra vonatkozik, amit látunk azaz magára az objektumraa diszparitásé pedig a retinaképekre azaz, ahogyan az objektum a retinákra vetül. Az említett Vieth-Müller kör egy adott fixációs pont esetén az összes nulla diszparitású pontok halmazát jelenti a két szem és a fixációs pont által meghatározott síkban ld. Kardos, Ezen pontok mértani helye az elemi geometriából jól ismert tétel szerint egy kör, mely átmegy a két szem optikai centrumán és a fixációs ponton.

Az Vieth-Müller kör tapasztalati megfelelõje a kísérletileg megállapítható "horopter", mely a szubjektív megítélés alapján ugyanabba a mélységbe emberi sztereo látás pontoknak halmazát jelenti. Némileg eltér az elméleti alakzattól, azaz a Vieth-Müller körtõl aminek oka, hogy a szemek forgási középpontja nem esik egybe a leképezõ rendszer szemlencse, csarnokvíz optikai centrumával.

Binokuláris látás

A horizontális diszparitás a fixációs ponttól való mélységbeli eltérés függvénye. A szempár elhelyezkedése következtében nemcsak horizontális, hanem vertikális retinális diszparitás is fellép, ami közeli tárgyaknál válik jelentõsebb mértékûvé. Ennek oka, hogy a tárgyak bal oldala közelebb van a bal emberi sztereo látás, jobb oldala a jobb szemhez, így az optikai nagyítás mértéke eltérõ.

Leggyakoribb szembetegségek szemlélteti a 5. Figyeljük meg a képeken az ellenkezõ értelmû trapéztorzítást. Vegyük észre a 5. Az is könnyen belátható, hogy egy tetszõleges adott P pont látásélességet jelent mindkét szemet ugyanakkora függõleges szöggel kell elforgatni, ha a két nézõvonalat erre a P pontra szeretnénk irányítani.

Más szavakkal: ha L -lel jelöljük a bal, R -rel a jobb szem forgási középpontját, akkor az LAR sík vízszintessel bezárt szöge jelenti a bal és a jobb szem vertikális szöghelyzetét, tehát ez a két szög azonos.

A szem felépítése és működése

Vertikális parallaxis pedig csak akkor állhatna fenn, ha ez a két függõleges irányt mérõ szög eltérõ emberi sztereo látás. A szemmozgások leírása A szem mozgását többféle geometriai rendszer szerint írhatjuk le. A két legismertebb a Helmholtz-féle, valamint a Fick-féle leírás. Collevijn and Erkelens, Ezek között a horizontális és vertikális szögelmozdulások közötti sorrendben van eltérés. A Helmholtz rendszer szerint elõször mindkét szemet függõleges irányban mozdítjuk el [lambda] szöggel eleváció, emberi sztereo látás pozitív a két szemet összekötõ bázistengely körül, és vele együtt a szem eredeti függõleges tengelyét is elmozdítjuk!

Ezután u szöggel fordítjuk el a szemet, az új pozícióban lévõ, eredetileg függõleges tengely körül azimut, jobbra pozitív. Végül az elforgatást torzió, szagittális mozgás a nézõvonal körül végezzük.

Sztereopszis

Az említett Fick leírásban fordított a sorrend. Elõször egy függõlegesen álló tengely körül mozdítjuk el a szemet [phi] szöggel longitude, jobbra pozitív és vele együtt elmozdítjuk az eredetileg a bázisvonallal egybeesõ vízszintes tengelyt is. Utána az új helyzetû vízszintes tengely körül mozdítjuk el függõleges irányban [theta] szöggel latitude, felfelé pozitív.

Az elforgatás végül a nézõvonal körül történik.

emberi sztereo látás

A két leírás között emberi sztereo látás választani, ha azt kérdezzük, melyik az "igazi". A szemizmok nem derékszögû koordinátarendszer szerint helyezkednek el, ezért valójában egyik leírás sem a "valódi" mozgást írja le. A szemizmok elhelyezkedése alapján feltételezhetõ, hogy a hozzájuk vezetõ vezérlõ parancsok között emberi sztereo látás áll fenn akkor, ha pl.

A szemizmok vezérlõ jele nem feltétlenül fog úgy alakulni, hogy a függõleges résznél csak a emberi sztereo látás, a vízszintes résznél csak a vízszintes izmok kapnak emberi sztereo látás a kissé oldalt lévõ függõleges egyenes végigtapogatásához a vízszintes izmok korrekciójára is szükség lehet.

Érdekes probléma lehet megmérni a szemizmok vezérlõ parancsainak többdimenziós absztrakt vektora és pl. A fenti két formális koordinátarendszer csupán a külsõ jelenség leírására alkalmas, hogy ezáltal a mért adatokat egységes formára tudjuk hozni. A vertikális parallaxisról tett fenti állítást ezek után pontosítanunk kell: a Helmholtz-féle koordinátarendszerben nincs vertikális parallaxis.

Vertikális retinális diszparitás természetesen továbbra is létezik, ami annál nagyobb, minél nagyobb a konvergencia szöge.

szemcsepp felszívódó szürkehályog

Az ismert sztereó modellek bemutatása, kritikája Ebben a fejezetben a sztereó párosítási probléma megoldását célzó ismert modellek összefoglalását és azokra vonatkozó saját kritikámat ismertetem.

Az éldetekciós modell Az elsõ, milyen látomás a teleszkópos látnivalókról körben elfogadott sztereó modell Marr és Poggio éldetekciós modellje volt, amit most Grimson alapján ismertetek. Ez a komputációs algoritmus a következõ 5 lépésbõl áll. Mind a bal, mind a jobb képet szûrésnek vetjük alá; a szûrõ képlete: 2G, azaz a egy Gauss sûrûségfüggvény és a Laplace operátor konvolúciója. A 2 szimbólum szokásos emberi sztereo látás a fizikában: nabla négyzet.

IpariKepfeldolgozasEllenorzo01

Ennek értelmezése: elõször a kép minden pontját helyettesítjük a környezetének súlyozott átlagával, ahol a súlyfüggvény egy adott [sigma] szórású kétdimenziós Gauss sûrûségfüggvény. Ezután az így kapott simább kép minden pontjában egy újabb transzformációt végzünk a fizikából ismert Laplace operátor segítségével. Ennek az operátornak a szerepe az élkiemelés, azaz, azokat a pontokat fogja nagy intenzitással átvinni a transzformált képre, melyek jelentõsen eltérnek a környezetüktõl. Ennek hátterében az áll, hogy pl.

Egy adott hõeloszlással rendelkezõ vékony emberi sztereo látás valamely pontjából annál nagyobb a kifolyó fluxus, minél melegebb ez a pont a közvetlen környezeténél Feynman és mtsai, A 2G intenzitástranszformáció hatására egy vonalábraszerû képet kapunk. A vonalak annál távolabb lesznek egymástól, minél nagyobb volt a Gauss függvény szórása, azaz minél erõteljesebb volt a simító hatás.

A maszkméreten belül párosítást kell végezni a nulla-átmenetekre, figyelembe véve azok elõjelét is. Ha esetleg nem így van, akkor újabb trükkökkel egyértelmûvé kell tenni a párosítást, amit itt most nem részletezek. Ezeket az egymás utáni lépéseket elõször egy durva, azaz nagy szórású Gauss szûrõvel végzi ekkor csak nagyon kevés él marad az intenzitástranszformációnak alávetett két képen majd összesen vásároljon szemüveget lépésben egyre kisebb szórású súlyfüggvényt alkalmazva eljut a finomabb részletek párosításához.

Látvány fénykép reklámszemüvegek Nézze meg nappal és éjjel, hajtsa le az összes fényt, vagy észlelje a mozgást a látás eléréséig minden időben? Látás —Nyelv - Emlékezet. Magasabbszintű látás, kategóriák az emberi agyban. Do you really want to study vision?

Az éldetekciós komputációs modell célja, hogy egységesen kezelje a fúziós sztereopszist azaz egy adott konvergenciaszög mellett a teljes képre számolja a párosításokatés a vergenciát. A két folyamat közti viszonyt kölcsönhatásként kezeli: a vergencia elõsegíti a fúziót, és a fúzió tovább vezérli a vergenciát.

Ez volt sokáig a egyetlen, sokat idézett modell a sztereó párosítási problémára. Az algoritmus valóban mûködik RDS-ekre és valódi képekre egyaránt. Azonban, véleményem szerint ez az algoritmus távol áll a sztereó látás valódi folyamataitól, nem azt modellezi. Ezt a közvetkezõkre alapozom.

emberi sztereo látás

Az algoritmus eleve feltételezi, hogy van két statikus kép, amit megmutattunk a "robotnak", és addig nem változtatjuk meg a képeket, amíg az be nem fejezi az egymásutáni lépéseket. Csakhogy a valódi világ állandóan változik, és nem világos, hogy mit kezd az algoritmus akkor, ha pl.

Hol fogja folytatni, ill. Erre még azt sem lehet válaszolni, hogy mind a négy szûrés egyidejûleg, párhuzamosan folyhat, mert az algoritmus eleve szekvenciálisan van felépítve : az i.

Ha ettõl eltérünk, az algoritmus egyszerûen mûködésképtelen, mert egyik lépés sem indítható el addig, míg az elõtte levõ lépés be nem fejezõdött. Ez az algoritmus nem párhuzamosítható, dinamikusan változó képek feldolgozására alkalmatlan és ezért emberi sztereo látás áll a valódi idegrendszeri folyamatoktól. Egy másik ellenvetésem talán inkább nevezhetõ "esztétikai" jellegûnek: az evolúció nem szereti az olyan mesterkélt megoldásokat, hogy "haladjunk balról jobbra" és eszerint állapítsuk meg a zéró emberi sztereo látás elõjelét.

  1. Ismertesse az emberi szem felépítését!
  2. Sztereopszis – Wikipédia

Miért éppen balról jobbra? Mert úgy szokás olvasni? Ez jellegzetesen számítógépes, algoritmikus szemlélet, semmi köze az élõ folyamatokhoz.

Természetesen az algoritmus átfogalmazható jobbról balra irányúra is, de nem is ez a fõ gond. A megoldásban rejlõ aszimmetria az, ami mesterkéltnek tûnik.

Hasznoscikkek